Hogyan írjunk remekművet à la Tolkien

Hobbit_2
A közelgő filmadaptációra várva elolvastam A hobbitot, hogy teljesen képben legyek, meg hogy figyelmemet a történet követésén kívül más, fontosabb dolgokra tudjam terelni, mint mondjuk a színészi játék (Martin Freeman, Ian McKellen), illetve a fangirlsikolyok magamban tartása (Benedict Cumberbatch hangja). Szóval elolvastam a könyvet, de most nem arról lesz szó, hogy remekmű-e (mert az), vagy hogy jobb-e, mint a Gyűrűk ura (ez meg határeset), és nem is arról, hogy mi a zseniális benne. Úgy kábé minden.

A legújabb magyar kiadást olvastam, amibe hihetetlen mennyiségű munkát tettek a fordítók, szerkesztők, mindenki, aki részt vett benne. Egységesítették a fordítást a Gyűrűk urával, de a többi Tolkien regénnyel is, és kijavítottak minden hibát, megmagyaráztak minden változtatást. A sztori maga nem túl hosszú, a vaskos könyv nagyját mellékletek, magyarázatok, lábjegyzetek teszik ki. Még a történet kezdete előtt megismerjük, hogyan írta meg Tolkien A hobbitot, hogyan változtatgatta, mikor melyik verzió készült el, hogyan változtak a kiadások, stb..

Hobbit_cover
Van az a legenda, hogy Tolkien A hobbitot egy diákja dolgozatának hátulján kezdte el. Ez teljesen hihető, a legjobb ötletek a levegőből állnak össze, pláne a zseniknél. De az a rengeteg változtatás, az a maximalizmus, amivel Tolkien a meséhez nyúlt, pont nem azt támasztják alá, hogy a történet hirtelen, mintegy magától megszületett, és írója csak nem volt lusta lejegyezni. Mikor ezt végiggondoltam, hihetetlenül megkönnyebbültem, és egyszerre inspirálódtam is. Megkönnyebbültem, mert mindez azt jelenti, hogy egy ilyen remekmű elkészültéhez nem (csak) született zseninek kell lenni, hanem kitartónak, szorgalmasnak. Hogy nem kell mindennek egyből tökéletesen sikerülnie. Sőt. Alig van, amin utólag ne lehetne javítani, akkor meg nem a végeredmény számít? És inspirálódtam, hogy na igen, így én is tudok dolgozni. Ha nem kapásból tündöklő zsenialitást várunk el magunktól, hanem számolunk azzal, hogy még később is javítani, dolgozni, hajtani kell a munkánkon, az élet hirtelen sokkal egyszerűbbnek tűnik.

Hobbit_
Valószínűleg Tolkien a végtelenségig át- és átírta volna A hobbitot, ha egyszer nem csapnak a kezére, hogy na most már elég, ennyi legyen. A forgatókönyvet is a végtelenségig tudta volna variálni az írócsapat, ahogy a jelenetek felvételét is csak az idő és a pénz korlátozta. Amik mindig korlátoznak. Szerencsére. De nem kell egyből remekművet írni. Ez hatalmas könnyebbség, mikor valami igazán nagynak készülünk nekiesni.

Sárgacsekk helyett

Kevés dolgot utálok jobban, mint egy helyben várni, legyen az pénztárnál, postán, menzán, tanulmányi hivatalnál, mert minden másodpercben azon kattog az agyam, mennyi mindent csinálhatnék ehelyett, és hogy milyen céltalan és értelmetlen az egész, mikor egy-két változtatással az egészet ki lehetne kerülni. A háromórás vonatúttal nincs gondom, hiszen közben haladunk, és én is könnyen hasznosíthatom az időmet, nem kell ugrásra készen várni. 

Apa_fia
Ezért aztán rendkívül örülök, mikor valahogy lekerül rólam a sorban állás terhe. Legutóbb a postát csekkbefizetéstől sikerült majdnem teljes mértékben megszabadulnom. Szeretek postára járni, ezzel önmagában nincs bajom, de főként egy rukkolandó könyvvel a hónom alatt, miközben előre elképzelem, hogy fog örülni ennek, aki kapja, nem pedig tizedik sárgacsekkesként a sorban, pláne nem havi ötször. Múlt hónapban tehát úgy döntöttem, kipróbálom a számlám borítékain hirdetett Díjnetet, és most ért be az ügyintézés, aminek a végeredménye, hogy nyomok egy klikket a neten, és be van fizetve a számla.

Csekk-d0001217b1e7598ae6cf4
A Díjnet egy gyűjtőoldal, amire a szolgáltatók regisztrálhatják magukat, hogy engedik ezen keresztül befizettetni a számláikat. Nekem egyet kivéve minden szolgáltatóm regisztrált, így Hawaii van, csak egyszer kell postára mennem. Aztán regisztrálsz te is, és regisztrálod magadhoz az adott szolgáltatókat is konkrét számlákkal (lehet olyan is, amit már befizettél, csak a száma az érdekes). Ezután a Díjnet felveszi a kapcsolatot a szolgáltatóval (nem neked kell egyesével elmenni hozzájuk!), és visszaigazol, hogy sikeres a regisztráció. Legközelebb a számládat már a Díjnet felületén kapod, amiről kapsz egy e-mail értesítést is, ki is nyomtathatod, de a rendszer szépen tárolja is neked. Ezután már csak a fizetés marad, mobilfizetéssel, bankkártyával vagy utalással, az első beállítás után megjegyzi a rendszer, és legközelebb elég egyet klikkelni.

Dijnet_logo

Egyszerű, mi? Nincs havi 5-6 boríték, rengeteg feleslegesen nyomtatott számla, nem kell elcammogni a postára, se sorban állni tízperceket, majd hó végén fejet vakargatva rendszerezni, mit is fizettem, mikor, mennyit. Rengeteg időt lehet vele megtakarítani, arról nem beszélve, hogy akkor is be tudom fizetni, ha nem vagyok itthon. Most el vagyok ragadtatva.

Az oldal: https://www.dijnet.hu/

Könyvőrültek, gyülekező!

Az e-book jött, látott és győzött - legalábbis nálam, a világ többi részéről nincsenek pontos kimutatásaim. Az elmúlt egy évben - mióta a telefonom képes könyveket olvasni, vagy inkább én vagyok képes rajta - nagyjából annyi könyvet olvastam (a kötelezőket leszámítva), mint az előtte lévő ötben. Vonaton, kávézóban, buszon állva, de leginkább az ágyban, az oldalamon fekve, villanyoltás után - angolul, magyarul. Közben meg összetalálkoztak, akik mégiscsak a színes borítókat meg a törhető gerinceket részesítik előnyben: naná, hogy pont most, mikor épp veszélyeztetett fajjá váltak (váltunk).

Moly
A moly.hu egy könyves közösség, nem olyan tenyérbe mászó, mint az egyéb közösségi oldalak, inkább kellemes virtuális találkozópont a legszívesebben teát szürcsölgetve otthon olvasóknak. Azért kezdtem el használni, hogy feljegyezzem, milyen könyveket olvastam eddig - a létező könyvlista is elképesztően részletes, és a felhasználók még tovább bővíthetik, új könyvekkel, különböző kiadásokkal, borítókkal -, aztán hamar ráálltam az értékelésre, könyves kihívásokra. Az oldal már csak azért is érdekes, mert nyomon követi, mi zajlik itthon vagy a nagyvilágban írókkal, kiadókkal, terjesztőkkel, és programokat szervez elszánt olvasóknak. Be lehet jelölni, hogy hol járunk a könyvünkkel, visszanézni, mennyit olvastunk az évben, összehasonlítani, egymáshoz képest hogyan értékeltük a könyveket.

Rukk

Egy másik kezdeményezés még inkább felbolygatta a könyvérdeklődőket - többek közt elsősorban épp a moly közösségét  -, ez pedig a Rukkola. A honlap egy csererendszert hozott létre, melyben könyvekért könyveket lehet kapni, ami pedig az újdonság: nem ugyanattól. Bejelölöd, hogy miket adnál oda szívesen, ezeket átpasszolod (személyesen vagy postán), cserébe pontokat kapsz, amiért mások ugyanígy felajánlott könyveire lecsaphatsz. A dolog nekem olyannyira bejött, hogy azóta nem olvastam e-könyvet, mert mindig van újonnan szerzett könyv talonban.Az egyetlen gyengepont számomra, hogy gyorsasági alapon megy a happolás, és mivel nem nézem másodpercenként a méljeimet (eleve 5-10 perccel később jönnek meg az értesítések), eddig minden igazán vágyott könyvről lemaradtam. Node még mindig ott vannak a kevésbé populáris ínyencségek, amiért megéri csinálni.

408200_445934902118540_78456127_n

Képek a két honlap Facebook oldaláról.

A molyra a moly.hu oldalon, a Rukkolára a rukkola.hu-n lehet regisztrálni.

Györgytea

Imádom a teákat, a frissítő angol feketét tejszínnel, a kesernyés japán zöldet, a karakteres fehér kínait, a valódi gyümölcsökkel teledobáltakat, általában plusz ízesítés nélkül, néha mézzel, megfázásra citrom darabokkal. Filtereset csak nagyritkán a beleszemetelt ki tudja mik mellékíze miatt. De van olyan, ami nem csak az íze miatt kellemes, hanem gyógyít is.

Tea5_
A sztorit úgy mesélik, hogy "él valahol a Bükk rejtekében egy varázslatos, öreg füvesember, aki úgy ismeri a gyógynövényeket, mint ahogy ma már kevesen. Gyerekkora óta járja az erdőket, gyűjti a gyógyító növényeket, melyek készségesen feltárják neki titkukat." A füvesembert mindenki Gyuri bácsinak hívja, és az évek során már nem csak a falubeliek és a Bükk-környékiek ismerték meg a nevét, hanem az egész országból járnak hozzá, hogy adjon füvet a betegségeikre. Időközben a háza - melyet nem lehet eltéveszteni, ott áll Bükkszentkereszt központjában, több tábla is jelzi - központja lett a népgyógyászati egyesületnek, a gyógyfüvek pedig hivatalosan is forgalomba kerültek.
Tea6

Gyuri bácsi nemcsak hogy kézzel szedi a növényeket, amiket aztán gondosan szárítanak és porcióznak, de tanácsadást is tart: pontosan tudja, milyen betegségre milyen fű való, elmeséli, hogyan kell elkészíteni, évente egyszer Füves napokat tart a faluban különböző egészségvédelmi programokkal. A György tea nem csak azért jó, mert egészséges, hanem mert szabadon termő, tiszta füvekből készül, és mikor beállítunk Gyuri bácsihoz (vagy lányához), nekünk elég a betegségünket mondani, a rajta segítő teát ők választják.

Tea3_

Abszolút pozitív csalódás volt nekem már ez a személyes tanácsadás is, mert nem csak arra kérdeztek rá, mi a problémám, hanem hogy hány éves vagyok, van-e más betegségem, szedek-e valamilyen gyógyszert - hiszen a füvek ugyan nem gyógyszerek, de hatásuk erős, és ha rosszul választunk, ronthatunk a helyzeten, vagy csak simplán nem segítünk. A tasakok hátulján rövid leírás, hogyan érdemes készíteni (fémmel ne érjünk a teához és az ízesítőket is hanyagoljuk), de személyesen is elmondják, illetve a honlapjukon is hosszú leírás van az ideális teakészítésről.

Tea2_

A körültekintő igényesség mellett az egyik legfontosabb szempont a hatás. Háromféle teát próbáltam eddig, két altatót (citromfű, ami nagyon kellemes és abszolút hatásos: csak leteszem a fejem és arra kelek, hogy reggel van; illetve orbáncfű, ami erősebb, de nem szabad sokáig inni), és egy női teát, női bajokra, erről még nem tudok nyilatkozni. De családom több tagja is vett: fogyókúrához, cukorbetegségre vagy csak torokfájásra. A teakészítés minden napos rítus lett, igazából nem sok idő, öt percet foglalkozok vele: míg forr a víz vagy ázik a tea, magára tudom hagyni.

Tea1_
Gyuri bácsi teái pár éve nemcsak Bükkszentkereszten, hanem Pesten is megvásárolhatóak, az Arany János utcai metrómegállótól 2 perc sétányira (Bank utca 6.)

A honlapon renget információt szerezhetünk a gyógyfüvekről, hatásaikról, teakészítésről, és aktuális naptárat, hogy Gyuri bácsi mikor és hol fogadja személyesen az érdeklődőket: gyorgytea.hu

Programok, lélekkel

Imádom a szép ÉS praktikus dolgokat. Az embernek feldobja a kedvét munka közben is, ha ötletes és vicces dolgokkal van körülvéve. Mindenkinek más hoz inspirációt, én például szeretem az aranyos dolgokat sok apró részlettel, amikben el tudok veszni, az érzelmeket, megkapó karaktereket, színeket, és jobb kedvem lesz tőlük. Pár hónapja ráakadtam Raindropmemory munkáira, és elvesztem.

Raind_1

Raindropmemory néven egy thaiföldi lány rajzol, aki főleg illusztrációk készítésével foglalkozik, gyakran pályázatokra, de leginkább felkérésekre, vagy csak úgy, leleksedésből. Munkáira nagy hatással van saját kultúrája, de a koreai és japán elemek is, több anime hatású rajza is van (főleg a Ponyo és a Chihiro szellemországban kerül többször). Nemrég kezdett el 3D-s illusztrációkat készíteni, de amiről most szó lesz, még elsősorban a hagyományos grafikára hajaz.

Raind_3

Először a netbookomra töltöttem le egy háttérképet, és a hozzá való ikon szettet (lásd a fenti kép). Az ikonok átállítgatása kicsit macerás, mert egyesével kell, de megérte a munkát, mert így egységes lett. A legjobban Raindropmemory munkáiban az ikonok tetszettek meg, eddig nem találkoztam ilyen jó hangulatú összeállításokkal, és a népszerű programoknak rajzolt saját ikont. Különböző ikonszettjei vannak, amikhez hozzáillő háttérképeket lehet passzintani, utóbbiból gyakran több verzióban, több színben. Nemrég a PC-men is megcsináltam ugyanezt (lenti kép), itt már Win9-re, ami sokkal kevésbé szereti az ikoncserét, viszont a nagyobb felbontás miatt nem kellett az ikonokat nagyra állítani. 

Raind_2

Nem sokkal később írta Raindropmemory, hogy egy Android program illusztrációjához kérte fel egy koreai fejlesztő csapat: egy nagyon cuki memo programhoz használták fel az ikonjait. A program nem túl bonyolult, tényleg egy kis jegyzetfüzet, aminek fő előnye, hogy először csoportokat hoz létre a memóknak (amit elnevezhetünk mondjuk Lakás, Munka, vagy ami eszünkbe jut), hozzájuk lehet kiválasztani az ikonokat, színeket, fontossági sorrendet, és ezekbe belépve írhatjuk a feljegyzéseket. Én főleg az útközben felbukkanó ötleteimet és terveimet jegyzem ide.

(download)

A legújabb megjelenés pedig egy Android háttérkép, ami Rabbit Launchra lett fejlesztve (ez abban különbözik a legtöbb háttérprogramtól, hogy 3D-s mozgásokra is képes maga a háttérkép), és a Harmonia Pastelis ikonjait és képét használták fel. Eléggé egyszerű, de rendkívül aranyos háttér a mobilnak, a képen a kislány pislog, mozog a lufija, a cica mozgatja a farkát.

(download)

Érdemes az ikonszettjeiben böngészni kicsit, mert nagyon sok fajta és stílus készült már nála, a DeviantArt oldala Iconset fülében fent van az összes. A DeviantArt és a Facebook oldalán gyönyörű illusztrációi és tutorialjai vannak, illetve nyomtatható naptárjai, Apple programjai, és nyomtatott grafikái.

A Storybook Girl téma linkje.

A Cute Memo linkje.

 

Amit ma nem teszel, halaszd holnapra

Doit0
Híresen borzalmas a memóriám, a neveket, arcokat, évszámokat megjegyezni már régen feladtam, de a teendőimet is hajlandó vagyok kiszórni a fejemből. Nincs más megoldás, fel kell írni: a határidőnaplómba, a telefonomba, a számítógépembe. Mindegyik helynek megvan a maga pozitívuma, de a naplót nem mindig viszem magammal, mert sok helyet foglal, a telefonba nem szeretek hosszan pötyögni, a gép meg nincs mindig nálam, így aztán elmaradnak dolgok.

A különböző feljegyzéseimre különböző módszereket tartok fent, és mindnek megvan a maga előnye (erről még később), de az olyan napi feljegyzéseknek, mint hogy mit kell venni, vagy hogy el kell menni a postára, ki kell cserélni a villanykörtét, stb., eddig nem találtam a helyét. Ha felírom, és mégse csinálom meg, macerás visszalapozni, ha pedig megcsináltam, változatlanul foglalja a helyet. Erre jó a Do It (Tomorrow).

Notebook-website-front
A program a felhőben tárolja a teendőket, így PC-ről épp úgy el lehet érni, mint androidos telóról/tabletről vagy Apple cuccokról: én ezt imádom, mert jóval kényelmesebb billentyűzettel beírni a dolgokat, mint betapizni a mobilba, és általában meló közben jutnak eszembe a teendők, vagyis mikor a PC-nél vagyok. Viszont mikor intézem, már a telefonomban húzom ki a bejegyzéseket.

(download)
A program külseje a papír alapú noteszokat idézi, kézíráshoz hasonló fontot használ, még a beírás hangját is szimulálja. Abszolút egyszerű program, az egyetlen nagy ötlet benne, hogy az el nem végzett teendőket egyetlen mozdulattal át tudjuk tenni holnapra, és ha erről megfeledkeznénk, a program magától megteszi. Így főleg olyan teendők felírására hasznos, aminek nincs konkrét (határ)ideje, tehát nem találkozókra - ilyenekre ott a fejlesztő csapat másik applikációja, az Everyday Notes (Today) - és nem is olyan memókra, amiket szeretnénk hosszútávon megtartani. Lehet hozzá venni widgetet, ami kiteszi a telefon kezdőképernyőjére, hogy mi van még a listán, illetve tud szinkronizálni a Google Task-kel, de nekem ezekre nincs szükségem.

Kábé három hete van meg, de abszolút megkönnyítette az életem, és mindig feldob a hangeffektekkel, ahogy kihúzom az elvégzett feljegyzéseket, meg a kis kávéfoltos lapjaival. Főleg bevásárlólistaként használom, olyan dolgokra, amik nem sürgősek, de nem árt, ha észben vannak.

A program honlapján tudunk saját helyet létrehozni, letölteni az alkalmazást, és el is kezdhetjük felírni a tennivalókat: tomorrow.do

A képek a honlapról és a az alkalmazás Google Play, illetve App Store oldalairól származnak.

Kezdetnek

Crocodile_in_my_tea_by_toboisgreat-d4u89dh

Alapvetően nem vagyok egy pozitív, másokat mindig megnevettető, rózsaszín fellegek között járó lány, akit a barátai éjjel felhívnak, csak hogy jobb kedvre derítse őket. Inkább úgy gondolom, az élet egy hatalmas macera, még inkább egy végtelen macera sorozat: a munka, a suli, vagy csak ha enni akarok, előbb vásárolni kell, aztán főzni, majd mosogatni; minden reggel korán kelni, várni a buszra, zötykölődni a vonaton három órát, hogy a szüleimmel találkozhassak. És akkor ezek még csak a napi nyűgök, az általános stresszről meg nyomott közhangulatról nem is beszélve.

De így nem lehet élni. Ha még fel is hívom a figyelmemet a rossz dolgokra, akkor semmi értelme az életnek. Szóval inkább odafigyelek a jóra, erőszakkal arra kényszerítem magam, hogy észrevegyem a szépet, a jót, a kedvest, az apró részleteket, amik jobbá teszik az életemet, és kizárjam a rosszat. Ez a blog azért készült, hogy időről időre megmutassam, milyen apróságok nevettetnek meg, teszik jobbá a kedvemet, egyszerűsítik az életemet. Programokról, képekről, blogokról, ételekről, élethelyzetekről lesz szó: mindenről, amivel találkozok. Egyrészt, hogy én is erősebben koncentráljak rájuk, másrészt, hogy esetleg másokat is jobb kedvre derítsenek.

Az olvasótól nem is várok mást, mint ezt a szemléletet: meglátni mindenben a jót, nyitott szemmel nézni a világra. Aki erre képtelen, úgysem fog olvasni, aki pedig megteszi ezt az erőfeszítést, attól szívesen várom a hasonló élményeket, az örömet okozó apró részleteket.

Annie

A kép Toby Allen DevintArt oldaláról került ide, ott találtok sok hasonlót.