Hogyan írjunk remekművet à la Tolkien
A legújabb magyar kiadást olvastam, amibe hihetetlen mennyiségű munkát tettek a fordítók, szerkesztők, mindenki, aki részt vett benne. Egységesítették a fordítást a Gyűrűk urával, de a többi Tolkien regénnyel is, és kijavítottak minden hibát, megmagyaráztak minden változtatást. A sztori maga nem túl hosszú, a vaskos könyv nagyját mellékletek, magyarázatok, lábjegyzetek teszik ki. Még a történet kezdete előtt megismerjük, hogyan írta meg Tolkien A hobbitot, hogyan változtatgatta, mikor melyik verzió készült el, hogyan változtak a kiadások, stb..
Van az a legenda, hogy Tolkien A hobbitot egy diákja dolgozatának hátulján kezdte el. Ez teljesen hihető, a legjobb ötletek a levegőből állnak össze, pláne a zseniknél. De az a rengeteg változtatás, az a maximalizmus, amivel Tolkien a meséhez nyúlt, pont nem azt támasztják alá, hogy a történet hirtelen, mintegy magától megszületett, és írója csak nem volt lusta lejegyezni. Mikor ezt végiggondoltam, hihetetlenül megkönnyebbültem, és egyszerre inspirálódtam is. Megkönnyebbültem, mert mindez azt jelenti, hogy egy ilyen remekmű elkészültéhez nem (csak) született zseninek kell lenni, hanem kitartónak, szorgalmasnak. Hogy nem kell mindennek egyből tökéletesen sikerülnie. Sőt. Alig van, amin utólag ne lehetne javítani, akkor meg nem a végeredmény számít? És inspirálódtam, hogy na igen, így én is tudok dolgozni. Ha nem kapásból tündöklő zsenialitást várunk el magunktól, hanem számolunk azzal, hogy még később is javítani, dolgozni, hajtani kell a munkánkon, az élet hirtelen sokkal egyszerűbbnek tűnik. Valószínűleg Tolkien a végtelenségig át- és átírta volna A hobbitot, ha egyszer nem csapnak a kezére, hogy na most már elég, ennyi legyen. A forgatókönyvet is a végtelenségig tudta volna variálni az írócsapat, ahogy a jelenetek felvételét is csak az idő és a pénz korlátozta. Amik mindig korlátoznak. Szerencsére. De nem kell egyből remekművet írni. Ez hatalmas könnyebbség, mikor valami igazán nagynak készülünk nekiesni.







